„Bekopogtatni a lakásokba, szórólapozni, plakátot ragasztani, pénzt gyűjteni, embereket meggyőzni! Választások idején nincs taggyűlés, nincs semmilyen elsőbbséget élvező magánprogram!” – vallja Yigit Günay, a Török Kommunista Párt párttanácsának tagja. A fiatal kommunista politkus segíteni jött Budapestre, hazájának tapasztalatai nálunk is megfontolandóak.

– Török kommunistának lenni évtizedekig börtönnel fenyegetett.
– Igen, nálunk 2001-ig tilos volt a kommunista szóval pártot alapítani, ezért a párt azóta működik legálisan a török társadalomban, annak ellenére, hogy 1920 óta létezik, és hosszú, harcos történelme van. A kommunista párt tehát nem új dolog, régóta ismerik az emberek. Másrészt viszont az antikommunista hisztéria régóta jelen van Törökországban, számos hazugságot és előítéletet terjesztve az emberek között. Ettől függetlenül mondhatjuk, hogy a török kommunisták sokat léptek előre az elmúlt években, ma szinte bármelyik városban nyugodtan bekopoghat egy kommunista, és beszélgethet az emberekkel.

– Mikor léptél be a pártba?
– 16 éves voltam, amikor 2002-ben beléptem a pártba. A mi generációnk sosem élt a szocializmusban, és a kommunizmus elleni ideológiai támadások közt nőttünk fel. Mégis, otthon széles látókörűnek neveltek, sokat olvastam, és megismertem a társadalmi valóságot. A ‘60-as, ‘70-es évek lázadásainak generációja sok nehézséggel találkozott, de volt, ami ideológiai támaszt nyújtott nekik: a Szovjetunió, a szocializmus eszméjének népszerűsége, az erős munkásmozgalom. Úgy gondolom, hogy a mi generációnk számára kommunistának lenni a mai viszonyok között sok szempontból még nehezebb.

– Sok a fiatal a Török Kommunista Pártban?
– A legtöbb kommunista párttal ellentétben a mi tagságunk nagy része fiatalokból áll. Az 1993-2001 közötti időszak tekinthető a pártalapítás időszakának, és ebben az időszakban a káderek döntő többsége egyetemekről és gimnáziumokból került ki. Ma ezek az aktivisták adják a párt gerincét. Persze ezzel nem elégszünk meg. Törökország demográfiailag a legtöbb országtól különbözik, ugyanis ez egy nagyon fiatal ország, a népesség 52 százaléka 27 év alatti. Nekünk is, mint minden pártnak, amelyik azt szeretné, hogy szava legyen az országban, meg kell, hogy szólítsa a fiatalokat. A nagyobb egyetemeken, és szinte minden fontosabb városban mi vagyunk a legfőbb szervezett politikai erő. Sajnos aggasztóan nagy az apolitikus fiatalok aránya, így a pártnak fontos feladata, hogy politikailag jóval tudatosabbá tegye a fiatal generációkat.

– Hogyan tartjátok a kapcsolatot? Újság, Internet?
– A pártnak öt kiadványa van. Van egy online hírportálunk. Naponta körülbelül 16 ezer látogatója van, és szinte minden témát feldolgoz a politikától kezdve a világ eseményein át a kultúráig, a külföldön élő törökök és kurdok életéig. Van egy tízezres példányszámú hetilapunk, ez a pártszimpatizánsok elérésének fő eszköze. Ezenkívül megjelenik a Yurtsever (Hazafi), egy négyoldalas munkásújság, ami havonta százezer példányban jelenik meg. Kiadjuk a Komünist (Kommunista) című újságot, ami a párt belső ügyeivel foglalkozik hónapról hónapra, s végül a Gelenek-et (Hagyomány), ez a párt ideológiai folyóirata. Igyekszünk minél jobban kihasználni az Internet adta lehetőségeket, de továbbra is úgy hisszük, hogy az emberek szervezésének elsőszámú módja a személyes kontaktus. A pártmunka legnagyobb része az aktivistáink kapcsolatrendszerében van, a munkahelyeken, iskolákban. Aktivistáink kitelepülnek az utcákra, szórólapokat osztogatnak. Választások idején nincs taggyűlés, nincs más, ennél fontosabb munka.

– Mit vár a Török Kommunista Párt 2010-től?
– A párt nemrég célul tűzte ki: „megnyerni 2010-et”. Úgy látjuk, hogy az országban a politikai erőviszonyok nagymértékben változnak, és katasztrofális helyzetbe vezetik a gazdaságot. Ezért tisztában vagyunk vele, hogy ha ebben a harcban meghatározó erő akarunk lenni, akkor nagyon komolyan kell szervez­nünk magunkat, és felkészülni ebben az évben.
   Már látunk pozitív változásokat, a legutóbbi, áprilisi választások óta a támogatottságunk sokat emelkedett, de még nem vagyunk elégedettek az eredményekkel. A párt kitűzött célja, hogy az elkövetkezendő országos választásokon 1 százalékot elérjen, ami 400 ezer szavazatot jelent (a legutóbbin 90 000-et kaptunk). A 10 százalékos választási küszöb megöli a kis pártokat, voltak olyan időszakok, amikor 200 ezres tüntetéseket szerveztünk, miközben csak 70-80 ezer szavazatot kaptunk. Sok ember támogat minket, a választásokon azonban a nagy pártokra szavaz. Egy százalék komoly választóvonal lenne, ami nagy mértékben változtatná a politikai arénát. A rezsim ugyanis nem olyan stabil, mint más európai országokban, így, ha a forradalmi baloldal 3-4 százalékot elérne, már komoly politikai változást hozhatna az országban.

– Mit üzensz a magyar kommunistáknak?
– Sikeres és eredményes választási kampányt kívánok nektek. Egy ilyen korban, amikor a szocialista tábor eltűnése után az emberek a kapitalizmus hibáit is látják, új lehetőségek nyílnak meg a kommunisták előtt.